Makrokalandok 1. - Olaj és víz

 

Visszatér megújulva a makrós blog!


Nevében, kinézetében és témáiban is megújul a blog! A sok növény, rovar és bogár után beltéri kalandokra invitállak Titeket. A következő posztokban a természetet felváltják a tárgyakkal, kreatív megoldásokkal és a világítás hatásaival való kísérletezések és remélem adok egy kis kedvet hozzá Nektek is, hogy kipróbáljátok.

Első témának az amúgy igazán klasszikus és ismert (de lehet ahogy én sem még ti sem próbáltátok ki) az olaj és víz játékát választottam. Sok tárgyi igényt és felkészülést nem igényel, így amikor egyik este 10-kor egy külföldi makrós videójára bukkantam neki is álltam gyorsan kipróbálni.

Szükséges hozzávalók:

- egy kis asztal

- színes lámpák vagy tablet/ipad vagy színes fólia

- egy üvegedény pl. jénai (lényeg, hogy lapos, tepsiszerű legyen)

- olaj, víz, papírtörlő és kanál/villa vagy hurkapálca/evőpálcika a kavargatáshoz

Fotós eszközök:

- gép és objektív (makró obi, vagy tele+közgyűrűsor vagy általános obi nagyítólencsével min 50mm)

- állvány

- kioldó

Az asztalra elhelyeztem a jénait két befőttes üvegen, hogy alá beférjen majd az ipad a teljes fényerőre állított kiválasztott háttérképpel. Az edényt jól feltöltöttem vízzel majd szépen lassan adagoltam hozzá olajat (1 majd 2 evőkanál a legvégére pedig belecsorgattam még vagy 2dl olajat.

Az állványt felállítottam egy Canon 100mm makró obival. Ha minden stabilan és fixen áll

és fontos, hogy az állvány és az edény is stabil legyen, a könnyebb állvánnyal dolgoztam és egyszer el is dőlt és az olajos vízből is loccsant a szőnyegre fotelre...elég macerás utána takarítani

akkor az ipaden/tableten válasszatok ki egy élénk, színes háttérképet és helyezzétek óvatosan az edény alá magasabb fényerőre állítva. Ha színes lámpák vannak, akkor azokra érdemes lágyításhoz papírt helyezni vagy valamilyen könnyebb fehér anyagot, szalvétát, papírtörlőt.

Először nagyjából beállítva az élességet majd élőképen belenagyítva ellenőrizzük, hogy megvannak-e élesen a buborékok, ekkor az autófókuszt ki is lehet kapcsolni vagy eleve makróban inkább használt manuális finomhangolással állítsuk be a fókuszt.

Eleinte nagyobb buborékok lesznek az olajból, ha kisebbeket szeretnétek, akkor kicsi mosogítószer hozzáadásával lehet oszlatni a cseppeket. Azonban utána akkor már nem tudtok visszatérni a nagy buborékokhoz többet. Értdemes kioldóval dolgozni figyelni az olaj és víz színes játékát az edényben és nyomni a gombot amikor olyan a kompozíció ami tetszik.

A rekeszt valahol 2,8-5,6 között érdemes tartani, az iso állványon maradhat nyugodtan 100 és attól függően milyen hatást szeretnénk játszunk az értékekkel a kívánt záridőhöz. Kimerevített képekhez min 1/200s ajánlott, a bemozduláshoz a kavargatástól függ lehet akár 1/4s is.

ha pedig kicsit megkavarjuk az álló vizet:

 

Zenés válogatás a további képekből: link

 

Hamarosan újabb témával jelentkezik a Makrokalandok!

Egy kis technikai kitérő és a jubileumi 50. bejegyzés

A számok, statisztikák, tények és grafikák kedvelőinek ünnepi 50. bejegyzésemben egy vendégszereplő képei kerülnek publikálásra, amire eddig még nem volt példa. Mivel azonban látványosan és egzakt módon láthatóak a leképezések a különböző objektívekkel, úgy véltem, mindenképpen érdemes betenni egy makrofotózásról szóló blogba egy ilyen típusú írást. Köszönetem ezúton is Csapó Józsefnek, hogy vette a fáradságot és egy délután nekiállt tesztelni melyik objektív mit is "lát" és mekkora nagyítás érhető el velük.

"Most csak az elérhető nagyítással foglalkoztam, hogy az adott konfiguráció a valóságban mennyire használható, az egy másik kérdés. A nagy nagyításoknál nagyon lecsökken a tárgytávolság és mindenképpen állvány kell a használathoz és rengeteg plusz világítás. /Csapó József/"

A teszt alanyok az alábbiak voltak:

  • Sonnar 135/3.5
  • Canon EF 100/2.8 Macro
  • Canon EF 180/3.5 Macro
  • Canon 500D Close-Up
  • Raynox DCR-150
  • Raynox DCR-250
  • Plan 4.0x kínai mikroszkóp objektív
  • Planachromat 6.3x Zeiss mikroszkóp objektív
  • Canon MP-E 65 speciális 5:1 leképezésig állítható makroobjektív

Az előtétlencsékhez az objektívek közelpontra voltak állítva. A mikroszkóp objektíveknél pedig végtelenre. A tesztábrán 1 mm-es osztással találhatóak a vonalak. A felvételek vágás nélküliek.

Képek előtétlencsék nélkül

Sonnar 135 - nagyítás: 0.2x

 

Canon 100 - nagyítás: 1x

Canon 180 - nagyítás: 1x

 

Canon 500D close-up lencsével (+2 Dioptria)

Sonnar 135 - nagyítás: 0.5x

 

Canon 100 - nagyítás: 1.3x

 

Canon 180 - nagyítás: 1.4x

 

Előtétlencse Raynox DCR-150 (+4.8 Dioptria)

Sonnar 135, nagyítás: 1x

 

Canon 100 -nagyítás: 1.7x

 

Canon 180 - nagyítás: 2.0x

 

Előtétlencse Raynox DCR-250 (+8.0 Dioptria)

Sonnar 135 - nagyítás: 1.5x

 

Canon 100 - nagyítás: 2.1x

 

Canon 180 - nagyítás: 2.8x

 

Mikroszkóp objektív, Plan 4.0x

Sonnar 135 - nagyítás: 4.5x

 

Canon 100 - nagyítás: 3.4x

 

Canon 180 - nagyítás: 5.5x

 

Mikroszkóp objektív, Planachromat  6.3x

Sonnar 135 - nagyítás: 3.4x

 

Canon 100 - nagyítás: 2.5x

 

Canon 180 - nagyítás: 4.5x

 

Canon MP-E 65 1x-, 2x-, 3x-, 4x- és 5x-ös nagyítással

 

Mikroszkóppal készített felvételek. Mikroszkóp objektív + 3.2x fotó projektív

Kétféle konfiguráció: egy hosszabb és egy rövidebb toldattal.

Rövidebb toldattal:

Plan 4.0x kínai objektív, nagyítás: 7.4x

 

Planachromat 6.3x, nagyítás 7.4x

 

Hosszabb toldattal:

Plan 4.0x kínai objektív, nagyítás: 9.2x

Tavaszi szezonkezdet és virágfotózási tippek

Jégvirágok elhervadtak, elolvadtak, azonban itt az igazi makrós szezon kezdete. Robbanásszerűen bújnak ki és bontják szirmaikat tavaszi virágaink. Előfutár mindig a közönség kedvenc a Hóvirág, aki annyira korán is képes előbújni, amikor még javában tél van és csak pár enyhe nap erejéig kecsegtet minket meleg napsugár. Idén eddig szinte lexikonszerűen tökéletes kitavaszodás zajlik. Utolsó hideg zimankó után enyhülés, eső, kicsit zordabb napok, szél és megint napsütés, sőt most a héten már 20 fokos nappali hőmérséklet száműzi a fogasra a téli kabátokat és egyúttal poroltatják le az eddig csüggedt szoba-makrósok gépeit. A kis fehér hírnökkel majdnem egy időben jelenik meg a Téltemető is, apró sárga virágaival és elsők között látható Tarka sáfrány is. Március közepétől már beszállnak a tavaszi parádéba a Leánykökörcsinek is, kecses, pihés lilás pompájukban. Kicsit várakoznak ilyenkor még közeli barátaik a Fekete kökörcsinek, melyek virágai kisebbek és sötétebbek, egészen mélylilás-fekete. Hasonlóan a lilás színnél maradva már Pirosló hunyorokkal is találkozhatunk a tavasz első hónapjában. Követi őket a Kockásliliom - egészen hivatalosan a Mocsári kockáslilom - amely a 2016-os év vadvirága volt. Április-májustól pedig a Mecsek levegője telített a Medvehagyma erős illatától. Ezen kívül pedig még számos más gyönyörű virág (Nőszirom, Csillagvirág, Kosbor, Tőzike és megannyi még: https://novenyhatarozo.info/nevmutato#A) várja a természetfotózás etikáját* betartó fotósokat. A virágzas tetőzése eltérő lehet különböző területeken.

itt vékony tud lenni a határ…van akinél belefér egy ”alkotott” előtér levelekkel, fadarabbal, mohás ággal, virágcsipesz, spricni vagy mini kültéri stúdió…van akinek már ez is túl van a határon. Nálam a zavaró levélkék és ágak arrébb rakása vagy egy kis előtér levelekből, egyébből nem szentségtörő. Spricnit vagy csipeszt nem használok. A spricni nem ugyanolyan, mint a harmat, és a csipeszt némi szélcsenddel, jó záridővel, esetleg vakus rásegítéssel ügyesen ki lehet váltani, vagy ha más nem, akkor mondjuk egy kis ággal való megtámasztással finoman.


Fotós alanyaink tehát szép számban jelen vannak az ország minden pontján a mostani hetekben. Több helyen fantasztikus túrával is egybe lehet kötni a fotózást, főleg ha a fotós párja, családja kevésbé támogatja földönfetrengős és egy szál növénykével órákat is elbíbelődő hobbifotós énünket.

Egy kevésbé "turistás” fotóért valóban kicsit jobban meg kell dolgozni. Eleve néhány percen belül kötelezően közeli ”szemmagasságba” kerülünk a kiválasztott növénnyel. Nézzük mik azok a szükséges eszközök és tippek, amelyek segíthetnek egy jobb növénymakró elkészítésében. Megnézve a Tippek, trükkök, tanulságok 2. című bejegyzésemet, már ott le kellett volna írnom a most következő tanácsokat, így be is linkelem oda ezt a bejegyzést.

Nem árt egy esőnadrág és hasonlóan a sarat, talajközeli nedvességet szintén jól tűrő kabát. Nekem pl. évek óta remek útitárs egy ősszel-télen is már bizonyító vadászkabát. Esőt is lepergeti, sár is lemászik róla és a szél sem járja át. Ha mégis kényesebb a ruházat, akkor egy nagyobb kukászsákra, polifoamra is feküdhetünk (persze figyelve, hogy közben ne taroljuk le a kinézett virágunk pajtásait).

Bár biztosan írtam már előző bejegyzésben is, de megismétlem: fontos a kinézett egyed épsége és teljessége. Hiányos szirmú, félig már hervadt vagy tépett virágú, levelű, bibéjű növény nem a legjobb választás. Ha sok közül választhatunk, akkor igyekezzünk minél teljesebb és szebb alanyt választani a fotózáshoz.

A tippek egyik első szereplője a háttér. Már a választáskor ügyeljünk rá. Ha pl. sziklás rész van a növény mögött, akkor valószínű, hogy a világosabb foltként megjelenő sziklák inkább zavaróan hathatnak, mint előnyként. Ugyanez lehet a helyzet a háttérben a világos égboltba nyúló ágakkal, lombozattal. Ha borúsabb az idő az ágak között megjelenő világos-szürke foltok nem biztos, hogy kedvezőek. Egészen megváltozik azonban a kép, ha már kékórában fotózunk és kékes árnyalat veszi át szürke foltok a helyét.


Következő fontos szereplő a makrózásra alkalmas állvány (állványfejjel), ami lehet:

-          kivehető, megfordítható középoszlopú

-          teljesen lefektethető és a középoszlop vízszintes állítási lehetőségével

-          kimondottan stabil, kis makrós típusú

vagy babzsák, kispárna. Ezekkel már kellően alacsonyra kerülve nekikezdhetünk a képalkotásnak.

 

Visszabányásztam a lomtárból egy több sebből vérző kökörcsin fotómat. Lássuk:

A vízjelet meg sem érdemli :D A háttér a két másik kökörcsinnel ad egy ismétlődő tükörhatást vagy legalábbis kicsit többet, mintha sima háttér lenne. Azonban a jobb oldali virágokról hamar elugrik a tekintet a mögöttük lévő világos foltra. Nem beszélve a nagyon gyatra, levélkével való elmosási próbálkozásról alul középen és a bal alul belógó fűszálak sem mutatósak. Szintén bal oldalt belóg elmosódva, mégis zavaróan pár barnás szálacska is. Szóval DELETE. Se könyvbe, se falra nem fog kerülni. Mondhatnám, hogy még a webre vagy blogba se, de most kivételesen pont, hogy jól jön példának.


Miért kell a szárat kicsit "elmosni"? Mert kissé vágott virágnak hathat, még ha nem is teljesen éles a szár. Magasabb szárú virágoknál érdemes valamiképpen halványítani, elmosni a kép alján a szárat. Egészen alacsonyról fotózva, ha van kis bokrosabb alja a növénynek vagy fű, akkor kisebb mélységélességgel, jó szögből csak a virágra téve a fókuszt nem lesz zavaró annyira a kép alja, mert kiesik a mélységélességi tartományból és szépen elmosódik. Íme újabb két példa a evésbé jól sikerült képekre és kettő az egy fokkal jobb megoldásra:
Kicsit más lesz, ha mondjuk közelebb megyünk és még újabb témával bővül

kép hangulatát nagyban elősegíti a napfelkelte vagy naplemente melegebb, narancsos fénye. Ez lehet ellenfény, amely pl. remekül kihangsúlyozhatja a növény körvonalát, különösen jól állhat pl. a szőröcskés kökörcsineknek, ahogy a kis pihéket hátulról megvilágítja illetve lehet oldalról érkező vagy teljesen szemből. Ellenfény esetében különösen figyelni kell, hogy elölről is legyen derítés a témánkra, kivéve ha csak is kizárólag a körvonalon van a hangsúly. Egy melegebb fényű és egy ledes lámpa minden makrósnál lapuljon a táskában. Aki vakuhasználatban jártasabb, annak még több tere van kísérletezni a különböző irányból való megvilágításban. Nagyon sok időt el lehet tölteni egy-egy helyen, hogy megtalájuk azt a látószöget, objektívet és világítást, ami a legjobban tetszik. Ezután pedig sokszor már nagyon szubjektív lesz a fogadtatás. Kinek mi jön be. Lássuk a fentebbi "delete" példám egy későbbi verzióját:


Napsütés hiányában pasztelesebb fotókat készíthetünk, amely ugyanúgy tud különlegesebb lenni egy átlagosabb verőfényben és felülről készített ”turistafotónál”.  A lámpák itt nagy szolgálatot tudnak tenni. Erős napsütésben pedig egy egyszerű fehér esernyő töltheti be a diffúzor szerepét. Ekkor kihasználva a természetes fényt, lámpa helyett derítőlappal vagy fehér kartonnal világosíthatunk kicsit a felénk eső árnyékosabb részleteken.


Kicsit továbblépve tehát a mobillal felülről fotózott képnél és már a rutinszerű alapmakrótól is, mivel tehetjük még különlegesebbé a képünket? Akik már komolyabban belevetették magukat a fotózásba és ezen belül is a makró, netalántán a növényfotózás témájába, és már túl vannak ezeken a számukra rutin képeken, azok további kreatív ötletelést igényelnek. Itt már bejönnek a képbe a különböző szűrők, akár effekt akár színezett, a különleges bokeh hátteret "buborékfújó" és pár éve egyre népszerűbb régi objektívek pl. trioplan, diaplan, tükörobjektívek, vetítőlencsék, M42-es egyéb objektívek közgyűrűzve (hamarosan külön bejegyzés lesz róluk).

Egyelőre én a sima lámpás és háttérkreálós időszakomban vagyok, növénymakróban nem szereztem még akkora jártasságot, de hatványozottan előrébb járok, mint az első képkollázsban szereplő sárga Téltemető fotó.


A multiexpó (több kép összefűzése) egy másik kitűnő lehetőség a kreatív technikákon belül, ahol külön kép lehet a háttér, az éles növény és egy kevésbé éles növény, végül összerakva egy már bőven nem mindennapi fotó születik. Ehhez hozzátéve még a megvilágítási próbálkozásokat vagy akár Holdat, csillagokat már valóban egy más szintű kép-alkotási kategóriánál járunk.

Ezek mellett még készíthetünk egészen közeli felvételeket is a bibékről vagy éppenséggel egy már tájképszerű képet, ahol a virág apró törékenységét hangsúlyozhatjuk a hatalmas fák alatt. Érdemes megnézni a nagyobb nemzetközi fotós pályázatok (GDT, Oasis, Asferico, Golden Turtle, Memorial Maria Luisa, ÉTF stb.) múlt évek beli díjazottjait a növény kategóriában. Ihletet, ötletet meríthetünk belőle. Meglehet sokszor találunk fákat és gombákat is köztük, amik nem éppen a makró kategória, de biztos, hogy lesz egy-egy olyan nyertes is, amelyik elgondolkodtat és ötletet ad következő kirándulásunkhoz.

Ajánlom a témában még jártasabb fotósokat, akik engem inspirálnak:

Radomir Jakubowski növényfotói

Misja Smits multiexpói és egyéb csodás felvételei

Sandra Bartocha trioplan és multiexpo kísérletei

Apfel Ágnes hangulatos fotói

Jantyik Tibor mesés növényei és gombái

 

Könyvajánló

Nézzük milyen a könyvfelhozatal magyar nyelven a makrofotózás témájában kis hazánk táján.

Eleinte én is a neten keresgéltem tapasztaltabb makrósok leírásai után, főleg a saját blogom előtt és az első bejegyzésekben vannak is linkek, érdemes azokat is elolvasni. A most ajánlott könyveket linkekkel láttam el, ahol bővebb leírás és elérhetőség is található vásárláshoz.

Az első könyvem a klasszikus Rainbow-slide sorozat pár éve kiadott új tagja volt, mostanra már a 4. kiadásnál tart:

1. Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés (4.kiadás)

Az általános gép- és objektív választási tanácsadás, valamint a szükséges eszközök bemutatása után két különlegesebb téma érintett a könyvben. A makró mellett a teleobjektíves fotózáshoz is ad tippeket, pl. akár az álcásig és cserkelésig. Ami a makrós részt illeti, jó ötletek ad megvilágításhoz és vakuzáshoz is. Ha valakit az apró csodáktól a nagyobb vadakig érdekel a természetfotózás, ez egy igazán jó kompakt könyv hozzá.

2. Horváth Balázs: A közelség varázsa

Majdnem ez volt a második könyv, amit megvettem, de végül belemerültem a terepen a gyakorlásba. Több helyen viszont jó kritikákat olvastam róla és végig kimondottan a közelfényképezésről, makrofotózásról szól.

3. Sárközi Zoltán: Közelfényképezés

Egy régebbi könyv, nem volt hozzá szerencsém, de ha valahol belefutunk, mindenképp érdemes lehet belekukkantani.

4. Bereczky Péter: Közelfényképezés (makrofotózás)

Igen, ez ugyan nem egy kiadott könyv, de olyan tankönyvi szinten és jól összeszedetten írja le a dolgokat, hogy abszolút illeszkedik az ajánlóba.

5. Heidi Adnum: A termékfotózás iskolája

Van amikor érdemes elolvasni a postafiókba érkező ajánlókat. Ezt a könyvet akciósan ajánlotta egyik nap nekem a bookline, és mivel már régóta terveztem, hogy kicsit elkanyarodok a tárgyfotózás felé, nagyon megörültem neki. Jól áttekinthető, könnyen érthető és rendkívül praktikus tippeket ad különös hangsúlyt fektetve és rengeteg segítséget adva bármely típusú tárgy, legfőképp termék bemutatásához. Szerintem kevesen vannak, akik még soha semmit nem hirdettek pl. a vaterán, jófogáson. Bloggereknek és webshopot vezetőknek pedig egyenesen kötelező irodalom.

Ha pedig a téli estéken átrágtuk magunkat a könyveket és blogokon, irány a tavaszi rét és a gyakorlás.


Fagyos éjjelek

A téli sportok szerelmesein és a jégmakrósokon kívül az emberek többsége nem rajong a cudar, hideg időért, amivel a 2017-es év indított. Eleinte nehezebben vettem rá én is magam az új jeges kísérletekre, de 2-3 nap alatt már belerázódtam és újabb ötletelésekre sarkallt a teraszon uralkodó -13 fokos hőmérséklet. Elővettem az akváriumot és először sajnos nem fagyott benne semmi olyan minta, amiért érdemes lett volna beöltözni és "kivonulni". Ezért kísérleteztem a közvetlen kis üveglapra meleg víz folyatásával, valamint visszatértem az akvárium tetejére fektetett üveglap módszeréhez is. Mindkettő meghozta a várt mintákat. Időközben állandóra kitett 5 literes befőttesüvegben is változatos jégvirágok teremtek, így volt mit fotóznom az év első napjaiban és az eddigi leghidegebb éjszakáin. Kis képkeretüvvegen megfolyatott víz vastagabb, nyúlványosabb mintákat adott:

Reggelre pedig gyönyű csavarodós mintákat leltem az üveglapon:

Kipróbáltam a hideg víz és üveglap párosítást is és vastagabb, többrétegű "jégdimenziók" születtek:

És most már tényleg hamarosan könyvajánló, csak elő kell szedni mindegyiket.

Kihagyás után

Ebben az évben nem sikerült időt szakítanom az írásra, pedig téma van, amiről lehetne írni. Időközben külön blogban futnak az utazásos bejegyzések (Kalandos pixelek), hogy ez nagyobb százalékban megmaradjon a makrófotózás témakörének.

A könyvajánlót mindenképpen szeretném mielőbb megírni, valamint egy kisebb posztot a lensbaby objektív kapcsán, amivel ha nem is annyira könnyen, de más hangulatú makró fotókat lehet készíteni egy makró objektívhez képest.

Új bejegyzések hamarosan.

Makró témákban gazdag, szép nyarat minden kedves Olvasómnak!


Ragyogó őszben

Idén az időjárás nagyon kedvezett a varázslatos őszi színek kialakulásához. Elegendő csapadék, csípős hideg hajnalok és sok napsütés. A fotósok egyik kedvenc időszaka szeptember-november, igazi zárat nem kímélő szezon. A fotóklub kirándulásának idei helyszíne Bovec volt. Nem jártam még Szlovéniában, így számomra külön öröm volt, hogy erre a vidékre megyünk. Mikor előzetesen láttam képeket már akkor megfogott a hely. Erdők, folyók, hegyek, szurdokok. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ennyire odaleszek ezért a városkáért és a környékéért. Ugyancsak tömegesen járnak ide raftingolni és vadvizi kajakozni. Októberben már lecsengett a rafting szezon, több teret adva így a vadvízi kajakosoknak, akiket nem rettentett el a dermesztően hideg víz.

Magyarországról két irányból is megközelíthetjük a várost. Olaszország és Ausztria felől is. Bármelyiken is érkezünk mind Predel mind pedig a Vrsic-hágón át Kranjska gora felől fantasztikus és páratlan látványban lehet részünk. Nem véletlenül látogatják előszeretettel motorosok is az itt tekergő szerpentineket. Útközben többször is kipattantunk fotózni, egyszerűen lehetetlen volt nem kiszállni és kattogtatni pár képet. A turisztikai központban minden információt megkapunk, hogy hova érdemes mindenképpen elmenni, melyik helyen körülbelül milyen időtartamú túrák és látnivalók vannak. A hágók, Trenta és Lepena völgye, a Soca és a Koritnica folyók mentén, vízesések és szurdokok közt rengeteg kilátó valamint több I. világháborús emlékhely vár az ide látogató turistákra.

Egy kis ízelítő és talán kedvhozó egy szlovén túrához:


Predel felől az út mellett megállva:

A predeli tó reggeli fényben:

 

A Vrsic-hágó (1611m) emlékkő-kupacai:

 

A Mangart-hágó (1906m) kanyarjaiban:


 

Felkaptatva a parkolóból a hágó végére, körülbelül 620m szintkülönbséget leküzdve közel 2000m-en ez a kilátás:


 

A Soca (Isonzo) folyónál:


Lepena völgyében:

 

Virje-vízesés Pluznában:


 

Koránkelőket ilyen reggelek várhatnak:

 

Bárkinek, bármilyen időszakban csak ajánlani tudom ezt a helyszínt. Kirándulás, fotózás, evezés, rafting, síelés, túrázás, kerékpározás, motorozás, nordicwalking és még sorolhatnám mennyi aktív vagy pihentető szabadidőtöltéshez tökéletes választás. Rengeteg fotót tudtam volna még készíteni, mindenképpen vissza fogok térni.


Bájos Krakkó és a varázslatos Wieliczka sóbánya

A morva vidéki fotótúra során egy borultabb délelőtt az egyik útitárs igazán hangulatos varsói diaporámájával (zenés képvetítés) múlattuk az időt, várva a napsütésre. Magával ragadóak voltak a város mediterrán hangulatú utcái, színes házai és terei. Visszatérve meg is említettem itthon, hogy felvettem a listámra, mint meglátogatandó hely. Akkor azonban többen ajánlották Krakkót is, hiszen Lengyelország második legnagyobb városa, így hamarosan egy gyors és egyszerű booking.comos foglalás után már újra úton voltam. Társam ismét a nagynéném volt, aki a sofőr szerepét is magára vállalta. A városra és a sóbányára elég volt 3 nap, azonban ha valaki tervezi a koncentrációs táborok meglátogatását is, akkor számoljon még egy nappal. Ez most nálunk sajnos nem volt belekalkulálva, oda valamikor még vissza kell mennem. November 16-án vasárnap keltünk útra és kora délután már Krakkóban voltunk.

Napközben kellemes időnk volt, estére azonban már csepergett az eső, ami aztán kimondottan jól állt a főtérnek, azaz a Rynek Główny-nak. Szállásunktól tényleg csak két saroknyira volt ez a középkori piactér, melynek két kiemelkedő épülete a Szent Mária-székesegyház és a Posztócsarnok.

Az Adam Mickiewicz Emlékmű és a Posztócsarnok, aminek belsejében kézműves termékek hada található és különleges borostyán ékszereket vehetünk:

Másnap újabb parkolóhely keresés után (mivel vasárnap nem kellett fizetni, azonban az óvárosi részen nem lehet bárhol parkolni) a Barbakántól (Kaputorony) és a Flórián kaputól indultunk el felfedezni Krakkót.

A kép jobb szélén látható Flórián kapun áthaladva rögtön jobbra található a Czartoryski szépművészeti Múzeum, ahol a pl. Leonardo da Vinci Hermelines hölgy c. festményét is meg lehet tekinteni. Aki további kulturális kikapcsolódásra vágyik vagy nagyon esik az eső, a közelben van még a Jan Matejko Ház, a Patika Múzeum, a Képzőművészeti Palota és a Wyspianski Múzeum is.

Visszatérve a kaputól induló utcára nagyon hamar a főtérre érhetünk. A Szent Mária-székesegyház téglavörös tornyai könnyen felismerhetőek. Augusztusig a legészakibb tornyába is fel lehet jutni, circa 239 lépcsőt kell legyűrni hozzá. Óránként egy kürtöst hallhatunk (ezt novemberben is) annak az őrszemnek emlékére, aki a tatárokat látva riadót fújt, de lenyilazták. Sajnos a székesegyházban tilos a fényképezés, így rendes turista módjára én is csendben és tisztelettudóan osontam és tátottam a számat a rendkívül szép háromhajós belső tere láttán. Nem kattintottam el a gépemet, pedig tényleg meseszerűen színpompás a belseje, melyet Jan Matejko freskói, Wyspianski fantasztikus ólomüvegei és a Veit Stoss által befejezett oltárkép tesz még különlegesebbé.

A téren található még a Városháza Torony, ami sajnos novemberben zárva van, pedig 110 lépcső megmászása után a tetejéről igazán látványos képeket lehet készíteni az óváros központi részéről, színes házairól és a tetőkről. Körbesétálva a téren feltűnhet egy kisebb épület is, amely méretéhez képest a város legrégebibb temploma. A Szent Adalbert-templom körül üvegpadlózat van, amin keresztül látható a majdnem 2 méterrel lejjebb lévő  eredeti padló.

Szent Mária-székesegyház, a Posztócsarnok és a Városháza Torony:

A térről a Wawel felé továbbhaladva mindenképpen érdemes betérni a közeli Szent Ferenc-székesegyházba és az onnan szintén nem messze lévő Dominikánus-templomba.  A székesegyházban megcsodálhatóak Wyspianski lenyűgöző ólomüvegablakai, többek között a méltán híres Teremtés (vagy Atyaisten néven is találtam leírást róla) alkotása. A Dominikánusban pedig egy különleges gótikus faoltárt láthatunk.

Kollázs az ablakokról, középen a Teremtéssel:

Közeledve a várnegyedhez útba esik a Szent Péter- és Pál-templom és közvetlenül mellette van a Szent András-templom egy kicsike, de annál hangulatosabb kertecskével.

"A Wawel: a hazafiaság, a függetlenség, a büszkeség és a remény monumentális szimbóluma." idézet a Berlitz Krakkó zsebkönyvéből. Könnyedén el lehet itt tölteni órákat, ha mindenre bőven időt hagyva fedezzük fel az egyes részeit kívül-belül. Itt is fel lehet menni a székesegyház harangtornyába, ez a rossz idő és korgó gyomor miatt nekünk kimaradt, pedig bent a rengeteg szobor és kápolna mellett a Szent Zsigmond harang és a kripták is "kötelező" nevezetesség. A királyi fogadótermek, a Kincstár és Fegyvertár is bővelkedik a látnivalókban.

A Wawel kívülről:

és belül:


Ha már a Wawel negyedig eljutottunk, igazán nem esik messze a Kazimierz negyed. Kisebb-nagyobb egyedi berendezésű kávézók, bárok és éttermek várják az erre járókat, azonban érdemes több időt is eltölteni ebben a városrészben, több múzeum, zsinagóga és templom található itt. A XIV. században még önálló város volt és hamarosan Krakkó kereskedelmi konkurenciája lett. Később Krakkó vallási és világi zsidó közösség nagy része itt élt, egészen a német megszállásig és a szinte teljes megsemmisülésig. A Schindler listája című világhírű film nagy részét ebben a negyedben forgatták.

A Régi zsinagóga, ahol a zsidó kulturális örökség múzauma kapott helyett:

A külvárosban is bizonyára akadnak még látnivalók, akinek ideje engedi mindenképpen olvasson utána, fedezze fel Krakkót minél jobban. Kicsit távolabbra a várostól, a téma iránt érdeklődöknek naponta vezetnek buszos túrákat az auschwitz I és II.( Birkenau) koncentrációs táborokba. Ez a hely egyelőre még a jövőben meglátogatandó listámon maradt. Egy borús, őszi napon elmegyek majd és leróvom tiszteletemet a történelem egyik leggyalázatosabb tettének áldozatai előtt.

Egy vidámabb és kalandosabb program várja az utazókat szintén nem messze Krakkótól, Wieliczkában (vjelicska). Egy gyönyörűen karbantartott és remek szervezéssel, idegenvezetéssel ellátott sóbánya múzeum található ebben a városban. A wieliczkai sóbányák mára az UNESCO világörökség részét képezik. Termelés már jó ideje nincs, azonban folyamatosan ellenőrzik és vizsgálják a különböző részeit és 9 szintjét, amelyből a legalsó mintegy 327 méterrel van a föld alatt. A sóbánya egyfajta interaktív múzeumként is működik. Már a lejutás is érdekes a végeláthatatlan keskeny lépcsősorokon. Szerencsére visszafelé már nem gyalog kell jönni, helyette egy izgalmas liftezéssel juthatunk újra a felszínre.

Az idegenvezetés során szépen sorban (de csak a vezető tudja épp merre is kerengünk) mutatják be a bánya történetét, különböző kamráit és kápolnáit. A túraút nem több 2 óránál és a 64-135 m mély szintek közötti kamrákat érinti. A kamrákat összekötő járatokon hatalmas vasajtókon kell áthaladni, ahol gyakran érezteti hatását a légáramlat.

A kamrák közül az egyik első a Janowice, ahol a Nagy Legenda sószoborcsoport található. Igazából szinte minden sóból van. A padló, a falak, amiket néhány helyen már meg is nyaltak a turisták.

A legtöbb kamrában egy-egy jelenetet láthatunk a bányászok mindennapjaiból, még egy színesen megvilágított hét törpés kamra is van. Tényleg külön-külön is élmény mindegyik. A Spalone (kiégett)-kamrában pl. egy fény-és hangeffektes rövid ízelítőt kapunk abból, milyen lehetett egy berobbanás. Hasonlóképen mozgó szerkezetekkel mutatják be a túra során, hogy miként zajlott az eszközök, a só vagy a felgyülemlett víz szállítása és a mindennapi bányászmunka.

Minden kétséget kizáróan az összes kamra közül a leglátványosabb és leghíresebb a Szent Kinga-kápolna. Ez az itt található leggazdagabb kegyhely. Kialakítása közel 70 évig tartott. A fő kivitelező Józef Markowski volt. Az előzetesen megvásárolt fotójeggyel bárhol lehetőség volt fotózni, itt különösen felhívták a figyelmet, hogy csak ezzel lehet fotókat készíteni. Még a csillár is sókristályokból van. Itt is részesülünk fény-és hangélményekben.

Másik kedvencem volt még a Michałowice-kamra, ahol a 35 méteres magasság miatt különböző technikai megoldásokat kellett bevetni, hogy megerősítsék a falakat és a mennyezetet.

A túra végén, a Stanislaw Staszic-kamrából indulva, akinek van kedve még megtekintheti a múzeumot, vetítésen vehet részt vagy betérhet a faragott sófalakkal díszített étterembe.

Mind Krakkó csodás óvárosa, mind a sóbányák meglátogatása hatalmas élmény volt, nagyon szívesen visszatérnék mindkét helyre és valószínű vissza is fogok még menni Krakkóba. Csak ajánlani tudom bárkinek, főleg akik kedvelik az aktív és kulturális kikapcsolódást.

A válogatott képek teljes albuma itt elérhető: link


Jégvirágok-jégvilágok

*****Boldog 2015-ös Évet minden kedves Olvasómnak!*****

Nem mindent sikerült megírnom a múltkori előzetesben beharangozott témákból. A krakkói úti beszámoló, Morávia csodás vidékének bemutatása, a 4-es metró képei és a könyvajánló így 2015-re csúszott. Cserébe azonban hoztam újra egy kis makró témát! Hiszen télen sem áll meg az élet a makrofotósok számára. A mászó, repülő bogarak és rovarok kimúltak vagy téli álmot alszanak, kedves pókbarátaim is elbújtak, a fák elhullajtották leveleiket és virágok sem nyílnak, bár a kimondottan enyhe december okozott ebben is némi meglepetést. A kellemes november-december után Szilveszterre bekopogtatott a jeges tél: -6 és -12 fok között búcsúztattuk az Óévet. Míg mi vacogunk, addig ez a tökéletes hőmérséklet, ami lehetőséget ad egy különleges "növény" fotózására. Bizony. Ilyenkor nyílnak csak igazán a jégvirágok.

Jégvirág*: A jégvirág (Congelatia gelidus) a jégvirágfélék családjának névadó nemzetsége. Megszámlálhatatlan fajjal rendelkezik. Elterjedése hőmérsékletfüggő, bárhol előfordulhat, ahol mínusz fokokhoz csúszik a higanyszál. Zárvatermő, valódi kétszikű. Mérete pár millimétertől több tíz centiig terjedhet.

(* természetesen ez csak fikció, ám létezik igazi növény Jégvirág, amely egy Észak-Amerikából származó dísznövény, egynyári virág)

A jég változatú "virág" csuda kényes egy faj. Rettentően érzékeny a hőmérsékletre, nem mindegy neki, hogy hol bújik elő és nem olyan egyszerű megfotózni sem. Ez a harmadik év, hogy próbálkozom a kiismerésével. Írtam már két bejegyzést a jegek fotózásáról, amely a kutya vizes vödrénél kezdődött. Mióta kisebb jegeket kezdtem el fotózni, azóta vágytam a klasszikus mintázatú jégvirágokra. A munkahelyem egyik rosszul bezárt ablakán sikerült tavaly fotózni néhányat, de nem volt rá elegendő időm, hogy kísérletezni tudjak többféle megvilágítással. Sok tényező befolyásolja a számomra "klasszikus" jégvirágnak nevezett változat kialakulását. Nem mindegy pl. hogy milyen az üveg, amelyen "terem". Az ablakok, befőttesüvegek, képkeretek üvege mind más és más célt szolgálnak, így teljesen másképp is viselkednek hőtanilag.

Ami a klasszikus jégvirág képződéséhez mindenképpen szükséges:

- üvegfelület: lehetőleg sík és egyszerre legyen tiszta is, de ne teljesen pormentes...na ez sem egyszerű...a porszemcse segít a jégkristályok kialakulásában, azonban ha túl sok van az meglátszik a fotókon, aztán lehet retusálgatni

- hideg: ez nem is kérdés -5 foktól lefelé már teljesen jó

- pára: a klasszikus jégvirág a hideg felületre kicsapódó pára által keletkezik...a formák attól függően is változhatnak, hogy ez milyen gyorsan zajlik le...van e közben hőmérséklet ingadozás (pl. a kicsapódott és megfagyott párát megsüti a nap, majd újra megfagy) a forró víz gőzpárája egészen más formában fagy meg

- zárt tér: ablak esetén ez maga a ház, ahol belülről jön a meleg levegő a rossz szigetelésnél pedig megjelennek a jégvirágok, máskor lehet ez egy speciális doboz, a lényeg, hogy annyira zárt legyen, hogy ne szökjön ki a belsejében napközben felmelegedett levegő, meleg lehelet vagy gőzpára

Ha fotózni is szeretnénk akkor kell még:

- fényképezőgép és makrózáshoz alkalmas objektív vagy egyéb nagyítólencse

- állvány és lehetőség szerint makrósín. A kisméretű és nagyon vékony jégréteget kézből nehéz megfotózni élesen és szépen.

- világítás: nehéz üvegen egy áttetsző formát megfotózni, mindenképpen szükség van a fénnyel való játékra


Érdemes szűkebb, de nem túl szűk rekesszel fotózni (11-18) és ha Av (rekeszelőválasztós mód) módban beállítottuk a rekeszt, akkor nem árt még egy kis plusz expó korrekciót is hozzátenni. A világosabb képet még mindig könnyebb utólag visszahúzni szépen, mint a szürkét fehéríteni. Lehet különböző színes papírokkal is próbálkozni háttérként és közben persze valamilyen módon meg is kell világítani a témát. Mivel a jég kristályszerkezetű, ezért könnyen becsillanhat, sokat kell próbálkozni, hogy milyen megvilágítás a legjobb. Ha van lehetőség, akkor az üveg jeges oldaláról ajánlott fotózni, hogy ne torzítson az üveg és mindenképpen teljesen merőleges legyen a gép/objektív eleje az üveggel (különben a részletek kimásznak az élességi síkból a széleken).

Egészen kicsi különálló virágok jelennek meg enyhébb időben és ha kevesebb a pára:

Közelebbről:

Egy kristályalak:

Több pára és -8 /-10 fok környékén már nagyobb szerkezetek is kialakulnak, néhány varázslatos jégvilág:

Néhány további kép itt: www.icephotos.ewk.hu


Digitális emlékeink - Fotókönyv készítés

Közel bő évtizede, hogy berobbant a digitális fotózás az emberek életébe. Addig sokszor hosszú napokat kellett várni, mire a negatívokból képeket varázsoltak a szaküzletben és kiderült, hogy pl. a 36 kockából több is használhatatlan. Természetesen még ezelőtt sokaknak saját kis sötétkamrájuk is volt otthon megannyi kisebb-nagyobb kellékkel és vegyszeres flakonokkal, üvegcsékkel. Izgalmas világ az analóg fényképészet és mára megint kezd divatba jönni, aminek én személy szerint nagyon örülök. A fejlődés velejárója azonban a töménytelen mennyiségű pixelhalmaz, amiket egyre ritkábban nyomtatnak ki igazán jó minőségben, míg régebben azért a tekercsek nagy százalékát előhívatták és biztos mindenhol pihennek a szekrényben régi családi fotókkal teli albumok vagy nyaralások fakuló képei papírtasakokban. Mostanra a digitális albumok és netes tárhelyek mellett egyre több helyen van lehetőség a különböző egyéb fotós szolgáltatásokra (naptár, póló, bögre, fali dekoráció stb.) vagy pl. saját fotókönyvünk elkészítésére. Van, ahol kérésre összeállítják nekünk és van olyan, ahol online felületen mi magunk szerkeszthetjük vagy letölthető szoftver segítségével otthoni gépünkön is létrehozhatjuk a könyvünket.

Na de miben jobb egy fotókönyv? Hiszen otthon is ki lehet nyomtatni a képeket, manapság jó minőségű fotópapírokat is kapni, majd albumba ugyanúgy be lehet tenni. Igen ám, de egy fotókönyv sokkal több, mint egy szimpla képalbum. Tavaly készítettem az egyik első fotókönyvemet. Ajándékba adtam és időhiányában olyan céget igyekeztem keresni, ahol online és egyszerűen tudok dolgozni. Ekkor találtam a CEWE-re (www.cewe.hu vagy külön a fotókönyves oldaluk: https://www.fotokonyv.hu/). Hirdetéseiket láttam már több helyen és fotós szolgáltatásaikról is jókat olvastam. Hónapról-hónapra fejlesztenek és elképesztő, hogy csak az elmúlt egy évben is mennyi újdonságot vezettek be. Találtam az oldalukon egy online szerkesztőt és mivel akció volt, tavasszal két fotókönyvet is összeállítottam. Mint minden kezdő, én is belefutottam pár hibába. Az egyik, hogy nem olvastam el pár gyakorlati tanácsot, pontosabban nem mindegyiket (így pl. a könyvborítót nem jól szerkesztettem és maradt egy fehér csík a tetején). A másik, hogy figyelni kell a képek feldolgozásánál a színekre is (és ez bárhol, bármilyen nyomtatásnál fontos), mert különböző színterek vannak és ahány cég vagy nyomda annyiféle eljárás, színtér és technika. (De ez már egy másik téma, amiről lehet, szintén érdemes lenne majd egy bejegyzést készíteni.) Szóval nekem is lettek kicsit kékebb jégbarlangos vagy narancsosabb színű kanyonos képeim. Ami még fontos, hogy az online szerkesztés remek gyors munkához, ám kevesebb funkcióval bír, mint a Cewe oldaláról ingyenesen letölthető szoftver, amit nagyon ajánlok, főleg, hogy még pár perces kis oktatóvideókat is készítettek hozzá, így idén szeptembertől egy bájos női hang segít különböző tippekkel és trükkökkel:

https://www.youtube.com/results?search_query=cewe+fot%C3%B3k%C3%B6nyvek

Az online szerkesztő egyébként kicsit eldugva a saját fióknál található és már külön fel is hívják a figyelmet, hogy nem minden típusú fotókönyvet lehet így rendelni:

Akkor lássuk, miként fogjunk fotókönyvünk szerkesztéséhez.

1. szakasz: a fotók előkészítése

  • külön mappa
  • képszerkesztés

Amire biztosan szükség van, azok a fotók. :) Érdemes egy külön mappába kimenteni vagy átmásolni a képeket, hogy a szerkesztőben egy helyen lássuk őket. Már a mai mobiltelefonok is egészen jó minőségű és felbontású képeket készítenek ahhoz, hogy nagyobb méretben is ki lehessen őket nyomtatni. A jelige: minél nagyobb felbontású, annál jobb. (pl. egy 6 megapixeles kép - 3000*2000 - pixel már elég kb. A4 mérethez: 20*29cm). Ha szükséges és otthon vagyunk a fotószerkesztésben, akkor érdemes előre kidolgozni kicsit a képeket (fényerő, kontraszt, színtelítettség). Ha nem vagyunk ebben jártasak, akkor még mindig segítségünkre lehet a szoftver beépített automatikus korrekciója vagy alap képszerkesztője. Érdemes olyan képekben is gondolkodni, amik kiegészítői vagy hátterei lehetnek egy-egy oldalnak.

2. szakasz: fotókönyv típusának kiválasztása

  • méret, borító
  • papír minőség – kötési mód
  • oldalszám (a maximális oldalszám típusonként eltérő)

Az egy dolog, hogy többféle méretben és borítóval (puha- vagy keményfedeles, saját fotóval) is rendelhetjük könyvünket, de ami még ennél is lényegesebb az az, hogy milyen papírral. Lehet digitális nyomtatású, magasfényű papíron, ez általában a legtakarékosabb és leggyorsabban elkészülő megoldás, azonban ez határozza meg a kötési módot is, aminek jelentősége igazán a duplaoldalas képeknél van. A tavaszi két fotókönyvemnél bizony én sem voltam elég figyelmes és bár nem zavaró, de néhány panorámaképemnél a befűzött oldalnál van néhány mm-nyi ”veszteség” a képből. Mivel azonban ez volt akcióban és online szerkeszthető formában, ezért nem választottam akkor másikat.  A matt vagy fényes fotópapíros könyveknél már 180 fokban nyílnak az oldalak és így teljesen síkban kinyitható a könyv, tökéletes megoldásként szolgálva a kétoldalas képeinkhez.

Borítótól és papírtípustól függően változnak a maximális oldalszámok. Így ha már megvannak a kiválasztott fotók és van elképzelésünk, hogy nagyjából, hogyan fog kinézni a fotókönyvünk (pl. egy oldalra egy vagy két képet szeretnénk, kis alakú vagy nagyalakú lesz a könyv), akkor érdemes ellenőrizni, hogy milyen borítóval választhatjuk.


3. szakasz: a fotókönyv szerkesztése

  • manuálisan vagy varázsló segítségével
  • kreatív ötletek, segédletek

Általában én szeretem magam összeállítani a könyveket, saját tematika szerint. Azonban, ha valaki kevésbé jártas ilyesmiben vagy időhiányban van, akkor a varázsló nagyon sokat segíthet, hiszen utána még mindig lehet finomítani és alakítani az oldalakon. Ami nagyon hasznos szerintem, az a különböző beépített oldalelrendezések. Előre megadva, hogy hány darab képet szeretnénk az adott oldalra, a rendszer rengeteg verziót felajánl. Érdemes a bejegyzés elején linkelt pár perces videókat megnézni, remek tippeket ad saját háttér és oldalak készítésére. Például hogyan emeljük ki képeinket kerettel és árnyékolással vagy milyen beépített effekteket használhatunk.

Példa 1.: saját háttér képként áttetszőség állítással, keretes és árnyékolt képekkel, Ponte Vecchio hullám effekttel:

Példa 2.: művészi hatású effekt:

A netről további keretek és mások által elkészített kiegészítőket is le lehet tölteni. Innen már tényleg csak a képzeletünk szab határt.

A legújabb fotókönyvemet pár napja kaptam meg. A matt fotópapír tényleg elképesztően szép színmélységet ad, szinte ragyognak a képek, amit igazából nem is adnak vissza a fotók, de azért látszik a kötési mód és a fotópapír finom szemcsézettsége és fénye.

A közreműködésért köszönet a CEWE-nek!